Mottó:
„gödörből nem látni a horizontot,
csúcsról a hegy lábát”
(én)
21 hónappal ezelőtt, a 2010-es választások idején írtam az utolsó előszót. Ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa, különösen az utolsó bekezdést, érzékelheti, hogy jómagam, már akkor is jeleztem, hogy a magyar gazdaság, különös tekintettel az egy évtizede lecsúszóban lévő KKV szektorra, sötét jövő előtt áll. Csak azt nem sejtettem, hogy nem csak a magyar gazdaság, hanem az egész társadalomra, mondhatnám az egész nemzetre is sötét jövő fog várni, még akkor is, ha a rezsim haszonélvezői ennek ma még nincsenek tudatában.
Egyébként azzal ültem le a klaviatúra elé, hogy nem fogok politizálni. Megpróbálok objektív lenni és tessék… Ez egy gazdasági tanácsadó cég honlapja. Itt illene sikerekről, eredményekről, pozitív gazdasági jövőképekről, kedvező kormányintézkedésekről beszámolni. Az előszó hangvételének illene az olvasók, a vállalkozók számára jól hangzó, pozitív benyomást keltő, optimizmust sugárzó termékekről, szolgáltatásokról, gazdaságélénkítő lépésekről tájékoztatást adni, mellyel ösztönözni lehet a beruházókat, vállalkozókat arra, hogy a magyar gazdaságba fektessenek be, meglévő vállalkozásaikat fejlesszék, stb.
Sajnos azonban ez nem így van. A KKV szektor helyzete egyre rosszabb, gyakorlatilag 2000-től fokozatosan romlik ennek a nagyon fontos szektornak a helyzete. A vállalkozók, még mindig másodrendű állampolgárok, csőd esetén az állami szociális háló résein átesnek, és még 22 évvel a rendszerváltás után is a kormányzati döntéshozók valami számomra megmagyarázhatatlan okból úgy kezelik a vállalkozót, mint valami törvényen kívülit, vagy ahogy engem kezeltek a szocializmusban:
Amikor egy évvel Nagy Imre temetése előtt berendelt a város párttitkára és megkérdezte:
-Mit akar maga Pálfi elvtárs? – Kiskapitalizmust? Mert akár honnan hallom a jelentéseket, mindenhonnan a maga nevét vagy cége nevét hallom viszont. Ajánlom, húzza meg magát, mert mi nem szeretjük a magafajtát?
(Ekkor egy általam alapított 30 főt foglalkoztató kiszövetkezet elnöke voltam.)
Hogy mit válaszoltam a párttitkárnak ez most lényegtelen.
Ugye elhiszik, hogy ez a szellem még ma is él? S ennek szellemében tevékenykedett többé- kevésbé minden kormány a rendszerváltás óta. Ezért fogyott el körülöttem, körülöttünk (vállalkozók körül) a levegő, ezért hagyták, hogy a multi kereskedelmi vállalatok 15 éven keresztül szemérmetlen vagy inkább törvénytelen beszállítói szerződésekkel zsarolhattak bennünket. Hagyták, hogy a magyar beszállítóknak 30% „vámot” kellett azért fizetniük, hogy itt a saját hazánkban piachoz jussunk. S ez ügyben sem az I. Orbán kormány, sem a szoc-lib kormányok nem tettek semmit.
Napjainkban meg arra panaszkodnak a vállalkozók, hogy blokád alatt tartják, azaz több 35 napos cikluson keresztül inkasszózzák a bankszámlájukat, amellyel egyrészt megfojtják a vállalkozásokat, másrészt átterelik olyan szintekre a pénzáramlásaikat, amely nem kívánatos, vagy elmenekülnek. Ha már egyszer a vállalkozás megpróbál tisztességesen tevékenykedni és bevallja az adókötelezettségeit, de nem fizeti be időben, annak bizonyára alapos oka van. Bizonyára kell a pénz munkabérre, anyagra, működési költségekre.
A cégvezető megpróbál a rendelkezésre álló szűkös forrásokkal gazdálkodni. Ilyen esetben a társaság léte forog kockán, amikor nem is 35 napig, hanem annak a duplája, vagy háromszorosáig, több mint 100 napon keresztül folyamatos blokád alatt tartják a társaság bankszámláját. S általában ezzel a lépéssel tönkre is teszik a céget.
Ilyen drasztikus adóeljárásra sem a szocializmusban, sem azt követően nem volt példa. A jelenlegi kormány nem ismeri azt a Mária Teréziának tulajdonított mondást, miszerint etetni is kell a birkát, hogy nyírni lehessen. Ezzel a KKV politikával kizárt a foglalkoztatási célok még részbeni teljesítése is.
S számtalan olyan intézkedést említhetnék, amely a megállapításom alátámasztja. Tehát egyrészt van egy kormánykommunikáció, amelyben a kormányfő a világ legversenyképesebb gazdaságának kiépítéséről beszél, s van a valóság, amely ezzel éppen ellentétes. Az ilyen minden alapot nélkülöző kijelentések teszik hiteltelenné a kormányt és annak fejét.
Ahogy Laki László szociológus fogalmazott: minket 20 éve visz a víz. Senkinek sem volt egy épkézláb kapitalizmus képe. Én teszem hozzá, hogy ma sincs. Csakhogy közben a társadalom türelme fogyóban. A II. Orbán kormány, pedig alig 20 hónapos ténykedéssel elérte a társadalom kettészakítását, és olyan erkölcsi, ideológiai és gazdasági mélységekbe taszította az országot, amelynek következményeit ma még fel sem tudjuk mérni. Az ország egyértelműen rossz irányban halad, s ez alatt a ki tudja hány hónap, vagy év alatt, amíg ez a skizofrén kormányzás fennáll olyan károkat szenvedünk el, amelyből évtizedek kellenek -még a legszakszerűbb kormányzás mellett is-, hogy utolérjük magunkat. De ki bízik abban, hogy itt mostanában olyan erők fognak a hatalomba kerülni, kormányzóerővé válni, akik szakszerű, európai normák alapján akarnának politizálni, kormányozni?
Ezért szkeptikus vagyok. Jó gazdaságpolitika nélkül nincs egészséges társadalom. A magyar lakosság, pedig kezdi elveszíteni türelmét és ez a szélsőséges megoldások felé lökheti őket. A kormányfő eközben Unió ellenes hangulatot kelt. Vissza akarja forgatni az idő kerekét egy olyan korba, amelybe –remélem- a magyarok többsége nem kíván visszatérni.
Mindenkinek nyomatékosam üzenem -persze azok nem olvassák ezt az írást-, hogy nincs Európán kívül élet. Egyrészt azért, mert itt élünk Európa közepén, másrészt azért, mert elköteleztük magunkat az európai értékrend mellett. Harmadrészt azért, mert ebből a szövetségből csak egyszer írhatjuk ki magunkat. S egyszerűen nincs más alternatívánk, mint maradni.
Persze, hogy az Európai Unió nem tökéletes? Ez igaz. Az Egyesült Államok szövetségi rendszerét több mint kétszáz éve csiszolgatják és még az sem tökéletes. Az Unió működési hibái ellen lehet harcolni észérvekkel, vitákkal, érdekközösségekkel. De elvetni, megtagadni őrültség.
Háborúban hallgatnak a pacsirták.
Ilyen politikai helyzetben a gazdasági tanácsadó is nehezebben találja meg azokat a kapcsolódási pontokat, szolgáltatásokat, melyeket a partnerei részére ajánlani tud.
Mert pl. hitelt nem lehet sem ajánlani, sem kapni. A pályázatok nem működnek, ill. egyáltalán nincsenek arányban a pályázati intenzitások a megnövekedett kockázatokkal, vagy olyan feltételeket támasztanak, amelynek senki, vagy nagyon kevesen felelnek meg. Egyéb gazdasági ösztönzők nincsenek, a kormánynak nincsen gazdaság élénkítő csomagja ill. még azt sem sikerült felmérnie 8 év ellenzéki és majdnem két év kormányzati időszak alatt, melyek a válság alapvető okai? De hogyan is várnánk el a kormánytól, hogy ismeri a problémák gyökereit, amikor a Széchenyi terv előszava tényfeltáró része a magyar határon megáll? Mintha egy szigeten lennénk, ahol körülöttünk csak a rengeteg sós víz lenne. Ez már gyanús volt 2010-ben, amikor kiadták. Hogyan lehet egy 10 milliós kis ország gazdasági helyzetelemzését a világgazdasági folyamatok alapos elemzése nélkül megtenni? Sehogy. Itt már lehetett sejteni, hogy a kormány gazdasági szakértelme gyenge.
A sejtésünk megerősítést nyert a Kormányfő 29 pontjának bejelentésével. Amelyben volt ugyan néhány valóban reális pont, de összességében ott is csak odáig jutottak, mint amikor egy nedves rossz szigetelésű házban, ahol a tetőt is javítani kellene, kifestik a falakat. Tehát nem tárták fel a fundamentális problémák gyökereit. S megtetézte ezt a miniszterelnök a pálinkafőzés engedélyezésével, amely az egész programot a nevetségesség szintjére süllyesztette.
Itt mindenre volt idő. Utcák átkeresztelésére, díszőrségre, vármegyén való polemizálásra,
tér átépítésre(?) Apropó! Nem fejlődött 80 év alatt a térépítészet annyit, hogy egy XXI.századi teret alakítsanak ott ki?), bankok agyagba döngölésére, sok száz -nagyrészt hibás- törvényre, elszámoltatásra, de gazdaságélénkítő intézkedésekre még nem. Ez a fő probléma a jelenlegi kormánnyal, hogy nem tudott egy elfogadható és reális gazdasági jövőképet felvázolni, amelyet a gazdaság szereplői elfogadnak.
A befektetések, vállalkozások kockázata ezáltal igen nagymértékben megnőtt.
Úgy gondoljuk, hogy az Uniónak, az IMF-nek is ez a fő problémája Magyarországgal. A kormánynak, ill. a Fidesznek semmiféle elfogadható, reális gazdasági jövőképe, gazdaság fejlesztési koncepciója nincs.
Mit tehet ilyen depressziós gazdasági környezetben egy gazdasági tanácsadó?
Úgy gondoljuk azzal szolgáljuk partnereinket, hazánkat legjobban, ha szerény eszközeinkkel megpróbáljuk felhívni a gazdasági kormányzat figyelmét ezekre a problémákra, természetesen a Nemzeti Együttműködés jegyében, mert mi komolyan vesszük a kormány felhívását, ha hív a haza, menni kell, harcolni kell. Kár hogy süket fülekre találunk.
Nos, a vélemények, cikkek rovatban olyan írásokat olvashatnak, amelyek abból a célból születtek, hogy véleményünkkel javítsuk a kormány munkáját, feltárjuk az anomáliákat mindnyájunk okulására, hiszen kevés képviselőnek van olyan gazdasági tapasztalata, mint nekünk.
Természetesen élnek szolgáltatásaink is. Ilyen gazdasági környezetben minden döntést körültekintőbben kell meghozni. Érdemes a döntések előtt véleményeket kérni olyanoktól, akik sok évtizedes tapasztalatukkal
önzetlen segítséget tudnak nyújtani.
Nyomatékosan felhívjuk a vállalkozni akarók figyelmét, hogy mielőtt elkezdenék, forduljanak hozzánk, vagy más tapasztalt gazdasági tanácsadóhoz bizalommal. Rengeteg későbbi bosszúságtól, veszteségtől, konfliktustól óvhatják meg magukat és családjukat ezzel a lépéssel.
Itt említem meg couch szolgáltatásunkat, amelyet mi már akkor gyakoroltunk, amikor azt sem tudtuk, hogy az ülőalkalmatosságon kívül mit jelent ez a szó?
Társaságunk még mindig 100%-ban magyar cég. Áraink szolgáltatásaink ár/érték aránya nagyon kedvező. Problémáikkal forduljanak hozzánk bizalommal. Banki szintű adat és titokvédelmet garantálunk természetesen.
A társadalmi problémák mellett tehát nem mehetünk el szótlanul. Ennek jegyében alapítottunk 2010-ben a Csődhelyzetbe Jutottak Közhasznú Egyesületét is. Szeretettel várunk mindenkit az egyesületbe akár érintett, akár nem. www.csodje.hu
Megpróbáljuk minél rövidebb idő alatt interaktívvá tenni honlapunkat, hogy az önök véleményét is megtudjuk a leírtakkal kapcsolatban.
Ennek jegyében ajánlom szíves figyelmükbe honlapunkat, és cégünket.
Köszönjük figyelmüket, érdeklődésüket.
Pálfi Jenő (Elnök-vez.ig.)
Szigetszentmiklós, 2012. Január 18.
+36 (20) 936-5250